Aligha van olyan ember ebben az országban, aki ne ismerne legalább egy szállóigévé vált fordulatot Bacsó Péter remekművéből, az 1969-es A tanú című filmből. A filmszatíra a kollektív emlékezet részévé vált, olyan kulturális mémekkel gazdagítva nemzetünket, mint 'a magyar narancs', 'Dezső, a disznó', 'Virág elvtárs', 'a szocialista szellem vasútja ' és még sorolhatnánk.

Mai írásomat viszont a Bacsó-filmográfia egy másik kiváló alkotásának, a Tegnapelőtt című, 1981-es filmdrámájának szeretném szentelni. Szereplői között olyan, akkor még pályájuk elején járó, színészeket találunk, mint Igó Éva, Dörner György, Nemcsák Károly, Fehér Anna, Szerednyey Béla. A már befutott, idősebb színészgeneráció közül pedig nem kisebb neveket, mint Moór Marianna vagy Őze Lajos. Alkotói oldalról rendezőként Bacsó Péter, párbeszédíróként Karinthy Ferenc, operatőrként Andor Tamás, zeneszerzőként Vukán György jegyzi a filmet.

A film cselekményének döntő részéhez a történelmi "díszletet", 'A tanúval' ellentétben, a Rákosi-féle diktatúrát megelőző, úgynevezett koalíciós időszak évei nyújtják. A második világháború befejeztével Magyarországon még csak éppenhogy letették a katonák a fegyvert. Még szinte meg sem száradt a puskapor, a politikusok már hozzá is láttak a társadalmat megosztó lövészárkok kiásásához. Az ország jövőjével számot vető felfogások közül a legfontosabb törésvonal a polgári és szocialista tábor között húzodott. Az a tény, hogy hazánk a Szovjetunió által, katonailag megszállt állammá vált 1945 után, eleve lépéselőnyhöz juttatta a baloldali fejlődési utat, amely előbb leplezetten, később egyre nyíltabban a gyenge lábakon álló magyar demokratikus rendszert kijátszva, egyeduralomra tört. Ez a törekvés végül a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista diktatúra uralmába torkolott.

Nem célom a cselekmény részletezése és a dráma végkifejletének ismertetése, ugyanakkor szükségesnek tartom a történet főszereplőinek és a kiinduló szituáció ismertetését. Történetünk 1947 nyarán kezdődik vidéken. Történetünknek három főszereplője van. Az első egy apácarendi iskolában tanuló, a kommunista eszmék iránt fogékony, szerelmes tizenéves lány, Gönczi Dorka (Igó Éva). A lány szerelme, a paraszti származású, népi kollégista Kulin Karcsi (Nemcsák Károly). Végül, de nem utolsósorban a népi kollégisták lángoló lelkű, ifjú titánja, Tokody Feri (Dörner György). Az érettségi előtt álló Dorkát eltanácsolják az egyházi iskolából, mivel Marx és Lenin klasszikusokat találnak nála. A lány ahelyett, hogy hazamenne a szüleihez, Karcsihoz utazik inkább Budapestre és csatlakozik a népi kollégistákhoz. Dorka döntése sorsfordító jelentőségűnek bizonyul majd a később kibontakozó események tükrében. 

A Tegnapelőtt kritikai visszhangját illetően csupán egyetlen cikket találtam,melyet Koltai Tamás Történelem felülnézetből címmel a FilmVilág című folyóirat 1982. áprilisi számában publikálta. Értékelése szerint Bacsó filmdrámája történelmileg, szociológiailag hűen rögzíti a rövid "ötvenes évek" történéseit, szereplőit viszont alaktalan, élettelen, az eseményekkel sodródó figuráknak látja. A színészi játékot illetően Koncz János (lásd a következő bekezdés 5. jelenetét) "ifivezetőt" megformáló Tóth Tamás színjátékát méltatja.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy (amennyiben még nem nézted végig a filmet), a következő bekezdésekben erősen "spoiler"-ezni fogok a kedvenc jeleneteim bemutatása közben. A leírások után zárójelben az adott jelenet kezdő- és végpontjára hivatkoztam óra:perc:másodperc formátumban. Továbbolvasás csak saját felelősségre! :-)

1. Dorka, Feri és Karcsi a moziban nézi a filmhíradót, amely beszámol jugoszláviai vasútépítő küldetésükről a Petőfi rohambrigád tagjaiként. A jelenetnek egyszerre két érdekessége is van. Egyrészt valós történelmi eseményről számol be, másrészt Bacsóék korhű hatást keltő snittekkel "belesimították" főszereplőinket a korabeli tudosításba. (00:20:07 - 00:20:52) Íme az eredeti beszámoló 1947 szeptemberéből:
   
   

2. Dorka és a kékcédulás választások. Dorka népi kollégista barátaival betér a soron következő szavazókörbe leadni voksát, minden bizonnyal nem az első alkalommal már aznap, A szavazólap becsúsztatása közben a Kisgazdapárt "Bort, búzát, békességet!" köszöntésével búcsúzik a számlálóbizottság tagjaitól. (00:39:05 - 00:39:13)
3. Dorkát felpofozza édesapja. Ez a jelenet sokkal inkább az öreg Gönczyt játszó Őze Lajos, mintsem a méretes pofon miatt került be a kedvenc jeleneteim közé. Nagyon sajnálom, hogy az intő szülő-lázadó gyermek viszonya nem került jobban kibontásra a filmben. (00:41:35 - 41:50)
4. A mulató elfoglalását követő orgia. A paraszt Vénusz tündöklése a mulató asztalán emlékezetes és kihagytatlan jelenete a filmnek. A jelenet láttán a jó öreg Mihail Bahtyin elégedetten dőlt volna hátra és csak annyit mondott volna: ugye hogy én megmondtam?! :-) (00:54:15 - 55:17)
5. Koncz megtöri Dorka ellenállását. Tokodyt is eléri a párton belüli tisztogatás, Rajkkal és a jugoszlávokkal való együttműködéssel vádolják. Az egykori barát és harcostárs, Koncz János a jelenetben már pusztán a hatalom személytelen kihallgatótisztjénél. A pszichológiai manipuláció széles tárházát felhasználva végül eléri, hogy Dorka aláírja az előre megírt, nyilvánvalóan koholt vádak alapján összeállított jegyzőkönyvet, szentesítve ezzel férje halálos ítéletét. (01:30:20 - 01:31:45)
6. Jácinta nővér és Dorka kocsmai párbeszéde. A Dorkát elbocsájtó Jácinta nővér számára új őrhelyet talált a proletárdiktatúra egy sztálinvárosi csapszék pultja mögött. 4 év elteltével itt találkozik össze egykori növendékével, akivel két feles rum között ráeszmélnek, milyen kicsi is a világ. :-) (01:36:35 - 01:37:50)

A Tegnapelőtt kritikai visszhangját illetően csupán egyetlen cikket találtam,melyet Koltai Tamás Történelem felülnézetből címmel a FilmVilág című folyóirat 1982. áprilisi számában publikált. Értékelése szerint Bacsó filmdrámája történelmileg, szociológiailag hűen rögzíti a rövid "ötvenes évek" történéseit, szereplőit viszont alaktalan, élettelen, az eseményekkel sodródó figuráknak látja. A színészi játékot illetően Koncz János (lásd az előző bekezdés 5. jelenetét) "ifivezetőt" megformáló Tóth Tamás színjátékát méltatja.

Amennyiben cikkem felkeltette az érdeklődésed, kövesd rendszeres jelleggel a Vörös falanszteren megjelenő publikációimat! Kérdésed, észrevételed, ellenvetésed merült fel? Szólj hozzá!